Kivizsgálás

 

Ezen az oldalon az orvosi vizsgálat során felmerülő diagnózisok megerősítéséhez, pontosításához szükséges kivizsgálásról; a műtéti ellátást megelőző vizsgálatokról és a rendelőben végzett kisebb beavatkozásokról szeretnék információkat nyújtani.

 

• Járóbeteg kivizsgálás:

A betegtől szóban és a fizikális vizsgálat során nyert információk ismeretében sem egyszerű mindig a 100%-ig pontos diagnózis felállítása. Amennyiben mégis egyértelmű számunkra a kórkép, úgy az optimális kezelési lehetőségek megválasztása vagy épp a műtéti ellátás megtervezése céljából is elengedhetetlen ma már a képalkotó- és/vagy labordiagnosztikai eszközök segítségül hívása.

• • Segítenek pontosabb képet kapni a már ismert betegség súlyosságát illetően.
  • Eldönthetik, hogy nem szükséges műtét, hanem megoldható a probléma nem műtétes módon is vagy épp ellenkezőleg: megóvhatnak minket számos felesleges és önmagában nem elég hatékony kezeléstől, felesleges köröktől, felesleges költségektől vagy az idő múlása miatt kialakuló állapotromlástól.
  • Elkerülehetőek segítségükkel a diagnosztikus tévedések.
  • Objektív dokumentációt nyújtanak a beteg és az orvos érdekében is.

 

Képalkotó diagnosztika:

Röntgen (Rtg): A mindennapi ortopéd és balesetsebészeti gyakorlatban mind a mai napig legelterjedtebb és legmeghatározóbb alapdiagnosztika a konvencionális röntgen felvétel.

Segítségével rengeteg objektív információt nyerhetünk, kórképenként eltérő pontossággal.

• • Információval szolgál a csontszerkezet állapotáról.
  • Megítélhető segítségével a csontok tengelyállása, azok eltérései.
  • Felfedezhetőek jó- vagy rosszindulatú tumoros eltérések vagy tumort utánzó kórképek.
  • Információt adhat indirekten a nem csak csontos képletek állapotáról pl.: ízületi kopás mértéke, porcleválás, porcelhalás, bizonyos lágyrész sérülésekről.

Tehát a gyakrolatban nem elhanyagolható jelentősége, főként, hogy manapság relatíve könnyen és olcsón elérhető diagnosztikai eljárás.

Fontos megemlíteni , hogy kerülendő mozgásszervi panaszok esetén az önkényes vagy nem mozgásszervi specialista által kért felvételek elkészítése vizsgálat nélkül, mivel nem megfelelő számú, nem megfelelő területekről, nem megfelelő technikával elkészített felvételek diagnosztikus értéke csekély, ezért gyakran a vizsgálatok ismétlését teszi szükségessé, ami felesleges sugárterheléssel, felesleges időveszteséggel és plusz költségekkel jár.

Amennyiben mégis rendelkezik már felvétellel, úgy kérem azt CD lemezre vagy pendrive-ra kiíratni a vizsgálat elvégézésének helyszínén – akár utólag is – ,hiszen felelős döntést csak az általam látott és értékelt képanyag segítségével tudok hozni.

 

Ultrahang (UH): Manapság szintén  a könnyebben és olcsóbban elérhető képalkotó vizsgálatok közé tartozik.

Rendkívül jól alkalmazható különféle, főként lágy szöveteket érintő eltéréseknél.

• • Felszínes lágyrész eltérések körülírásánál, meghatározásánál.
  • Folyadékgyülemek megítélésénél.
  • Egyes gyulladásos kórképek esetén.
  • Bizonyos ízületi eltérések, egyes szalagok/ínak/izmok megítélése esetén.

Jelenthetnek pontos megerősítést a keresett betegség tekintetében, azonban megjegyzendő, hogy hátránya sok kórképnél – technikai határai miatt – pontatlansága, műtét előtt a tervezésben nem igazán nyújt pontos segítséget és másodvélemény róla, utólagos megítélése nem lehetséges, mivel az élő képanyag rendszerint nem áll rendelkezésre.

Ezért itt is javaslom, hogy amennyiben nem mozgásszervi specialista tanácsolta a vizsgálat kivitelezését, tartózkodjanak az önkényes és sokszor felesleges vizsgálatkéréstől.

 

Computer Tomográf (CT): Röntgensugárzáson alapuló képalkotó eljárás, ám itt több felvétel készül rövid idő alatt egymás után, majd az így kapott metszeteket számítógépes technikával összeillesztik. Így a vizsgált területet három dimenzióban is tudják ábrázolni, azaz jobban megítélhetők az esetleges elváltozások.

Tekintve a vizsgálat során a beteget érő nagy sugárterhelésre (egy vizsgálat során, akár több száz egyszerű röntgen felvétel sugárdózisát is jelentheti), alkalmazása csak indokolt esetben, szakorvos által kérve javasolt és akkor is megfontolandó.

Ortopédiai gyakorlatban alkalmazható, például:

• • Bonyolultabb törések, deformitások és egyéb sérülések műtéti megítéléséhez, műtéti tervezéshez.
  • Tumoros eltérések esetén.
  • Implantátum körüli viszonyok elbírálása esetén.
  • Fertőzéses kórkép, szövődmények esetében.
  • Keringési viszonyok megítélésében.

Amennyiben rendelkezik már felvétellel, úgy kérem azt CD lemezre vagy pendrive-ra kiíratni a vizsgálat elvégézésének helyszínén – akár utólag is – ,hiszen felelős döntést csak az általam látott és értékelt képanyag segítségével tudok hozni.

 

Magnetic Resonance Imaging (MRI): Azaz mágneses rezonanciás képalkotás. Az eljárás egyik legfontosabb előnye, hogy nem használ röntgensugarat, hanem mágneses térben rádióhullámok segítségével, a szervezet pozitív töltésű részecskéivel összefüggően történik a képalkotás. Az MRI-vel olyan betegségek is kimutathatók, amelyek röntgennel nem vizsgálhatók. A vizsgálat teljesen fájdalommentes és veszélytelen, mellékhatása nem ismert.

A mozgásszervek vizsgálata során nagyon pontos képek nyerhetők , például:

• • A térdben és más ízületekben lévő szalagokról, illetve az azokban bekövetkezett szakadásokról. A térd gyűrűporcainak állapotáról. Ízületi- és csontgyulladás, ciszták, porcbántalom meglétéről és súlyosságáról.
  • Egy esetleges combfejet vagy más csontot érintő elhalás során kialakult elváltozás MRI-vizsgálattal már korábban látható, még mielőtt röntgenen vagy az ultrahangon észlelhető eltérések bekövetkeznének.
  • A gerincről készült MRI felvételeken jól látható a csigolyatestek szerkezete és a porckorongok is, megítélhető a sérvesedés, ideggyöki eltérések.

Amennyiben rendelkezik már felvétellel, úgy kérem azt CD lemezre vagy pendrive-ra kiíratni a vizsgálat elvégézésének helyszínén – akár utólag is – ,hiszen felelős döntést csak az általam látott és értékelt képanyag segítségével tudok hozni.

 

Izotóp diagnosztika: A csont-izotópvizsgálat radioaktív, gamma-sugárzást kibocsátó izotópokkal végzett képalkotó vizsgálat, a nukleáris medicina része. Az izotópvizsgálatok során valamely szerv vagy szervrendszer anyagcseréjére, bizonyos anyagok szervezeten belüli eloszlására kapunk választ.

A vizsgálatot olyan esetekben kérjük, amikor a csontok kóros anyagcsere-folyamatait kell megítélni.

• • Elsődleges és másodlagos (áttétes) csontdaganatok kimutatásában, követésében, a kezelés eredményességének lemérésében, egy csontdaganat jó- vagy rosszindulatú jellegének megítélésében fontos vizsgálat.
  • Használatos még csontok gyulladásos folyamatai, anyagcsere-betegségei esetén.
  • ízületi protézisek kilazulásának gyanújakor, ízületi gyulladások aktivitásának megítélésére.
  • Az izotóp a csontsérülések, traumák helyén is fokozott dúsítást mutat, ahol a csontépítés vagy -átépülés folyamata gyorsul.

Az izotópvizsgálat a leghamarabb mutatja ki a csontanyagcsere változásait, de nem specifikus (az anyagcsere-gyorsulás eredete nem mindig egyértelmű), ezért fontos összevetni a klinikai tünetekkel, más képalkotó vizsgálatok és labor vizsgálatok eredményeivel.

Amennyiben rendelkezik már felvétellel, úgy kérem azt CD lemezre vagy pendrive-ra kiíratni a vizsgálat elvégézésének helyszínén – akár utólag is – ,hiszen felelős döntést csak az általam látott és értékelt képanyag segítségével tudok hozni.

 

Labor diagnosztika:

Az ortopéd-balesetsebészi gyakorlatban, mint minden orvosi szakmában a laborvizsgálat sokszor alapvető és általános jelentőséggel bír. A részéletesebb, sok paraméterrel rendelkező vizsgálatsorokra általában műtét előtti kivizsgálás során van szükség.

Előfordul azonban, hogy járóbeteg megjelenés során is indokolttá válik bizonyos laborparaméterek ellenőrzése a kivizsgálás során.

Esetek, melyekben indokolt laborvizsgálat elvégzése, például:

• • Gyanú tumoros megbetegedésre.
  • Gyulladásos és anyagcsere betegségek.
  • Fertőzések, fertőzésés szövődmények.
  • Vérzéses szövődmények.
  • Sebgyógyulási zavarok.

Néhány ortopédiai szempontból gyakran kért labor paraméter, a teljesség igénye nélkül:

vérkép,  süllyedés (We),  C-reaktív protein (CRP),  albumin,  összfehérje,  alkalikus-foszfatáz (ALP),  Laktát-dehidrogenáz (LDH),  Kreatinin-kináz (CK),  húgysav,  rheuma faktor (RF),  calcitonin,  parathromon, …stb.

Itt is hangsúlyozandó, hogy a nem ésszerűen és céllal végzett vizsgálatok felesleges beavatkozásokat, időveszteséget és anyagi terhet eredményeznek, így ezek szükségszerűségének megítélését célszerű szakorvosra bízni.

 

• Műtét előtti kivizsgálás

Amennyiben az orvosi vizsgálat és a szükséges egyéb diagnosztikák után műtéti ellátás válik szükségessé, úgy azt megelőzően kivizsgálás szükséges a műtét kivitelezhetőségének megítélése, a szövődmények és egyéb kockázati tényezők minimalizálása érdekében.

 

Egyéb szakorvosi véleményezés:

A kivizsgálás első fázisában gyakran szükséges egyéb szakorvosi véleményezés a meglévő alapbetegségek, frissen felfedezett nem mozgásszervi tünetek, az általános fizikai állapot vagy a műtéti beavatkozás szövődmény lehetősége miatt.

Leggyakrabban szükségessé váló egyéb szakorvosi vizsgálatok, a teljesség igénye nélkül:

• • • • Kardiológia
      • Belgyógyászat
      • Érsebészet
      • Idegsebészet
      • Bőrgyógyászat
      • Stb….

Ha a kért kiegészítő szakorvosi vélemények nem találnak tennivalót és kockázatmentesnek tekintik a tervezett műtétet, úgy a beavatkozásra előjegyezhető a beteg.

Előfordulhat azonban, hogy valamilyen eltérést találnak, ami miatt halasztani kell vagy akár teljesen el kell tekinteni a műtéttől. Ha a kivizsgáló kolléga műtéti ellátást igénylő eltérést talál, úgy az elsőbbséget élvez és az azt követő felgyógyulás után tervezhető újra az ortopédiai beavatkozás. Amennyiben gyógyszereléssel vagy egyéb más módszerekkel a beteg operálható állapotba hozható, úgy a beteg műtétre előjegyezhető.

Fontos, hogy az egyéb szakvéleményezések igénybevétele esetén, a szakvéleményen szerepeljen, hogy „A tervezett ortopédiai beavatkozásnak –  az ő részükről – kontraindikációja nincs.” Amennyiben feltételekhez kötik az operáció kivitelezését, pl.: gyógyszer beállítás/átállítás, pacemaker átállítás, egyéb vizsgálat elvégzése…stb, úgy azokat meg kell tenni vagy pontos műtét előtti időszakra vonatkozó instrukciókat kell adniuk és azt követően, a fentebb leírt véleményezés birtokában a beteg a műtétre előjegyezhető.

Megesik, hogy mindennemű kivizsgálás és ellátás ellenére a beteg műtétre vihető, de kockázati tényező még fennáll. Ilyen lehet pl.: „A műtét igen magas/magas/közepes/enyhe kockázat mellett elvégezhető.” Ezekben az esetekben a műtétet végző orvos és a beteg közös felelőssége, hogy a leírt rizikó mellett vállalják vagy törlik a műtétet és egyéb alternatív megoldásokat keresnek. 

 

Műtétet közvetlenül megelőző kivizsgálás:

Amennyiben nem szükséges egyéb szakorvosi véleményezés, vagy a kért vélemény után a beteg műtétre alkalmas, úgy előjegyzésbe kerül. 

A műtéti előjegyzésre kerülés és a műtét tényleges elvégzése közti várakozási időszak, a műtéti típusoktól függően igen eltérő lehet. 

Ezt befolyásolja rengeteg tényező:

• • Az operáló orvos előjegyzési listájának hossza. Hiszen minél több páciens szeretné adott operatőrrel elvégetetni a műtétet, annál több beteg fog szerepelni a várakozók listáján, ami a behatárolt idő és műtőkapacitás miatt hetektől – akár évekig is növelheti adott esetben a várakozás idejét.
  • Az operáló orvos rendelkezésre állása. (szabadság, konferenciák, rendelő, ügyelet, betegség…)
  • A műtéti érzéstelenítés típusa. (pl. helyi érzéstelenítés esetén nem kell altató orvos, ezáltal tőle kevésbé függ a műtőben rendelkezésre álló időkeret.)
  • Műtőkapacitás, megfelelő számú és minőségű szakszemélyzet rendelkezésre állása.
  • Szükséges eszközök, implantátumok megléte.
  • Külső kockázati tényezők esetleges fennállása. (lásd pl.: Koronavírus járvány miatti 2 hónapos műtőleállás.)
  • Stb…

Amint a műtét időpontja kitűzésre kerül, meghatározhatjuk a műtétet megelőző közvetlen kivizsgálás napját/napjait.

Ezeken a megjelenéseken történnek a kiegészítő képalkotó és labordiagnosztikai vizsgálatok, esetlegesen szükséges frissen elvégezendő egyéb szakvizsgálatok, más szakmák által szükséges további vizsgálatok, beavatkozások az operálhatóság érdekében.

Itt fontos az időfaktor. Általában – vizsgálattól függően – 1-2 héten, de maximum 1 hónapon belül kell megejteni a teendőket, hiszen a kivizsgálás végén lévő altatóorvosi vizsgálat során minden – lehetőleg legfrissebb – eredményre szüksége van a kollégának, a műtőbe kerülés engedélyezéséhez. Az kevésbé ismert dolog, hogy a műtét indokoltságáért, lebonyolításáért és annak részleteiért az operáló orvosé a felelősség, azonban a műtőben a beteg általános állapotáért az altatóorvos felel, így érthető, hogy részükről is cél a felesleges kockázatok minimalizálása. 

Az altatóorvosi vizsgálat során kerül meghatározásra az érzéstelenítés típusa pl.: gerinc-közeli érzéstelenítés, altatás, egyéb módszerek… Ezekre az operáló orvos javaslatot tehet ezt megelőzően, a saját sebészi szemszögéből legjobbnak vélt módszerre, de a végső döntés a beteg és az altatóorvos között jön létre. 

Ha az altatóorvosi vizsgálat befejeztével a beteg műtétre alkalmasnak bizonyul és nincs megkötés, akkor nincs akadálya a beavatkozásnak. Amennyiben altatóorvosi szempontból feltételek merülnek fel pl.: még egyéb szükséges vizsgálat, gyógyszerelés változtatása stb., azokat a műtét kezdetéig el kell végezni, majd ismételten kontrollálni náluk.

Itt is előfordulhat, hogy a végső vizsgálat során a beteg alkalmatlannak bizonyul a műtét elvégzésére, ebben az esetben más alternatív kezelést kell keresni. Ha a műtét elvégzését altatóorvosi szempontból igen magas/magas/közepes vagy enyhe kockázatúnak ítélik, úgy az operáló orvos és  a beteg közös felelőssége, hogy a műtétet vállalják, halasztják az állapot javulásáig vagy eltekintenek tőle és egyéb alternatív kezelést keresnek.

 

Műtét előtti napok, kórházba érkezés:

Az előzetes kivizsgálásokat követően a beteg osztályos felvételre kerül, megtörténnek az adminisztrációs teendők, elfoglalja ágyát. Ennek ideje a műtét kivitelezéséhez képest változó lehet.

Például, helyi érzéstelenítésben végzett ambuláns műtétek vagy egynapos sebészeti beavatkozások esetén szinte mindig a műtét napján reggel kerül felvételre a beteg. (kivételek – megfelelő indokkal – persze mindig lehetnek.)

A nagyobb műtéteknél, mint például protézis beültetés, döntően már a műtétet megelőző napon/napokban osztályra kell jelentkeznie a betegnek.

Ez több okból fontos:

• • Egyrészt a beteg előkészítése a szakszemélyzetnek nagyobb beavatkozás előtt több időbe telhet.

• • Másrészt vannak fent említett egyéb szakorvos kollégák által megkövetelt vizsgálatok, beavatkozások, melyeket műtét előtt közvetlenül vagy kevés időn belül lehet csak kivitelezni.
• • Megeshet, hogy közvetlenül a műtét előtt változik a műtéti terv: az aznap operálandó beteg alkalmatlanná válik hirtelen a beavatkozásra, az operáló orvos időbeosztása hirtelen megváltozik, az műtőben technikai gondok adódnak stb. Ebben az esetekben elképzelhető, hogy az aznap felvételre kerülő páciens pár órán belül műtőbe kerül, de ugyanakkor létrejöhetnek a fenti okokból kifolyólag akár napokig tartó csúszások is, melyeket bár igyekszünk elkerülni, de el kell sajnos fogadni előfordulásuk lehetőségét.

Az osztályra történő megérkezésnek is vannak apróbb szabályai:

• • Lehetőleg a kért időpontban, pontosan célszerű megjelenni, hiszen az osztályon kialakult folyamatok rendje nem véletlenül zajlik tervszerűen, ez a zűrzavar elkerüléséhez alapvető.
• • Helyi érzéstelenítésben végzett műtétek kivételével, általában éhgyomorra kell érkezni. Ez azt jelenti, hogy műtét előtti napon legkésőbb éjfélig lehet ételt és italt fogyasztani. Műtét reggelén – kizárólag, ha az altatóorvos vagy a szakszemélyzet engedélyt ad – lehetséges a szükséges gyógyszereit bevennie a betegnek, maximum egy-két korty víz kíséretében. Erről előre érdemes tájékozódni, hiszen ha nem megengedett étel vagy ital fogyasztás történik, az akár a műtét csúszásához, törléséhez vezethet.
  •  
  • A gyógyszerelés is meghatározó tényező. Amennyiben az előzetes vizsgálatok során meghatározott gyógyszereket adott rend szerint alkalmazni kell, úgy azt nem érdemes önkényesen felülbírálni, hiszen ezzel veszélyezteti mind saját egészségét, mind a műtét sikerességét.

• • Fontos az úgynevezett „vérhigító” gyógyszerek csoportja. Amennyiben ilyet szed, azt a kivizsgálás során  hozott döntések szerint: tovább alkalmazhatja, el kell hagynia vagy más gyógyszerre kell áttérnie. Ezt az operáló orvos, az altatóorvos és a szakszemélyzet kontrollálja meghatározott protokollok szerint, személyre szabva.  Az ettől való eltérés nem odafigyelésből vagy szándékosságból kifolyólag igen veszélyes, eredményezheti a műtét halasztását, törlését de akár életveszélyt is, így ha nem egyértelműek az utasítások, célszerű inkább többször rákérdezni, egyeztetni róla. 

Az egyéb, osztályon betartandó szabályokra a Műtéti ellátás menüpontban térek ki.

 

A fenti információk tájékoztató jellegűek és közel sem teljes körűek vagy a végletekig részletesek. Célom vele a személyes találkozás előtt és után átadásra szánt információk ismétlése, egyértelműsítése.