Ezen az oldalon bemutatom a személyes találkozásunk során elvégzett mozgásszervi vizsgálat lényeges elemeit, azok sorrendjét és jelentőségét.
Az ortopédiai vizsgálat sorrendje, elemei
- Üdvözlés, bemutatkozás
Sajnos a hétköznapi, magyar orvosi gyakorlatban, talán ennek az egyszerű, ám nagyon fontos elemnek az elmaradása is hozzájárul ahhoz, hogy mind az orvosban, mind a betegben egyfajta hiányérzet keletkezik, mely rányomhatja bélyegét a későbbi együttműködésre. Hiánya az orvos részéről erősíti a monotonitás, a futószalagszerű munkavégzés érzetét, mely a fásultsághoz, kiégéshez véleményem szerint nagyban hozzájárul. A betegben pedig könnyen keltheti azt az érzést, hogy csak egy újabb tétel az aznapi elvégzendő feladatok sorában, problémájával nem személyre szabottan foglalkozunk, ami a megfelelő bizalom kialakulásának és a későbbi orvos-beteg együttműködésnek gátja.
Ezért számomra már a találkozás ezen első momentuma is nagy jelentőséggel bír, hangsúlyt fektetek rá.
- Panaszok, kórelőzmény
Bemutatkozásunkat követően térhetünk rá a beteg panaszára, mely miatt felkeresi a rendelést.
Célszerű a beteg részéről a rövid, lényegre törő megfogalmazás kezdetben, mely jó kiindulópontja lesz a kommunikációnak. Érdemes a vezető panaszra fókuszálni (pl.: mely testtájék fáj a legjobban, mi a legnagyobb probléma, mely megkeseríti a hétköznapokat), emelett természetesen hasznos információ, ha más megfigyelt eltéréseket, tüneteket, testtájakat is felsorol, mint problémaforrás, azonban szerencsésebb a nem meghatározó eltéréseket csak kiegészítő adatként kezelni.
Ezért, hogy mihamarabb a legfontosabb információkhoz hozzájussak, irányított kérdésekkel segítem beszélgetésünket.
Például:
- hol van a panaszos terület, hol fáj, hol tapint eltérést?
- mióta tart a probléma?
- folyamatos vagy időközönként megjelenő a fájdalom, egyéb tünet?
- történt-e bármilyen korábbi vizsgálat, kezelés? használt-e?
- mikor fáj? pihenéskor, hétköznapi mozgáskor esetleg nagyobb megterhelésre?
- szünik valamire a panasz? pihenésre, mozgásra, gyógyszerre?
- egy vagy több ízületet/régiót érint?
- vannak-e kísérő tünetek?
- Stb…
Ha kellő információhoz jutottam a beszélgetés során, röviden kitérünk a beteg kórelőzményére, mely árnyalhatja a képet:
- kezelt vagy kezeletlen alapbetegségek (vérnyomás betegség, cukorbetegség, anyagcsere betegségek, egyéb belszervi kórképek…stb.)
- korábbi mozgásszervi szempontból meghatározó műtétek
- szedett gyógyszerek
- gyógyszerérzékenység
- esetleges pár hónapon/éven belüli fertőzések, balesetek
Mindezek alapján kialakul egy irányvonal a lehetséges diagnózisok útvesztőjében, melynek vonalán elindulhatunk.
- Fizikális vizsgálat
A fizikális vizsgálat a beteg által érzett panaszok hátterének különböző paraméterekkel meghatározott leírását, pontosítását célozzák.
Megtekintés: Már a rendelőbe történő belépéskor megkezdődik a fizikális vizsgálat megtekintés része. Rengeteg információ nyerhető a betegről egyszerűen figyelmesen végignézve rajta.
- felmérhető testtartása, mely árulkodhat fájdalomról, deformitásról
- járásképe, kézfogása, a rendelőben történő mozgásai, de még helyben történő pozícióváltásai is árulkodók lehetnek bizonyos betegségek tekintetében
- levetkőztetve a beteget szembetűnhet esetleges duzzanata, izomtömeg eltérése, asszimmetriája, deformitásai, gyulladásos tünetei
- ezen felül egyéb, nem feltétlenül ortopédiai betegségekre is lehet következtetni, pusztán a beteg megjelenéséből
Tapintás: A megtekintést követően tapintás útján pontosíthatjuk az eddig véleményezett fizikai eltéréseket.
- felmérhető egy duzzanat kiterjedése, fájdalmassága vagy épp fájdalmatlansága, mozgathatósága, konzisztenciája
- megítélhető egy esetleges folyadékgyülem nagysága, pontos helye, feszessége
- érezhető egy gyulladt ízület melegebb tapintata, vagy épp kiszűrhető egy keringési zavarra utaló hideg végtag
- meghatározható a fájdalmas terület pontos anatómiai helye, kiterjedése
Végtaghossz, csonthossz, átmérők megítélése: Ha a megtakintés, tapintás során gyanú merül fel esetleges végtaghossz, csonthossz vagy körfogat/átmérőbeli eltéréssel összefüggésben, úgy ezeket viszonyításos módszerekkel vagy pontos mérésekkel szükséges megerősíteni vagy megcáfolni.
Izomerő vizsgálata: Fontos tisztázni az izomműködés épségét. A végtagokat összehasonlítva oldalkülönbség esetén, vagy általános izomerőcsökkenéskor gondolnunk kell ortopédiai, rheumatológiai, idegsebészeti vagy akár neurológiai kórkép lehetőségére, melyet tisztázni kell.
Mozgástaromány vizsgálata: Az ízületek funkcióinak megfelelő mozgástartományok meghatározása során az aktív (a beteg által önállóan kivitelezett) és a passzív (az orvos segítségével kivihető) mozgástartomány kezdő és végpontja közti értékeket mérjük fel. Amennyiben az ép oldalhoz viszonyítva vagy az elfogadható átlagoktól ez elmarad, mozgásbeszűkülésről beszélhetünk.
Stabilitás vizsgálata: Az ízületek életidejének minél hosszabb megőrzése szempontjából alapvető a stabilitás megléte. Ezt a megfelelő szalag és ízületi tok feszessége ,valamint a jó izomtónus biztosítja. Ezért ezek megítélése alapvető fontosságú, ugyanis például egy nagyfokú általános ízületi lazaság, gyenge izomtónus vagy szalagelégtelenség mindenképpen kezelést igénylő eltérések.
Speciális tesztek: A fizikális vizsgálat végéhez közeledve gyakran merül fel a gyanú a vizsgáló orvosban egy-egy konkrét kórképpel kapcsolatban, melynek megerősítéséhez vagy cáfolásához testtájanként, ízületenként és betegségenként rengeteg speciális vizsgálati teszt tartozik. A betegnek furcsának tűnő mozgások, mozgatások gyakran egy bizonyos izomcsoportot, szalagot vagy egyéb anatómiai struktúrát tesztelnek a minél pontosabb diagnózis felállítása és a betegség súlyosságának megítélésére.
- Információ szintetizálás, diagnózis, javaslattétel
A konzultáció és a vizsgálat végeztével a megszerzett információkat összesítve a kezelőorvos meghatározza a probléma hátterét, diagnózist állít fel.
Ez néha egyszerű feladat, főként a gyakori vagy nagyon sajátos megjelenésű kórképek esetén.
Máskor viszont megeshet, hogy csak betegségcsoportokat vagy több egymástól eltérő lehetséges betegséget sikerül meghatározni, melyek a panaszok forrásai lehetnek.
Ezekben a véleményes esetekben, de még az egyszerűen meghatározható kórképeknél is szükséges manapság a képalkotó és egyéb diagnosztikák (röntgen, UH, MRI, CT, izotóp diagnosztika, laborok…stb) valamelyikét vagy különböző kombinációit segítségül hívni. Ezáltal pontosíthatjuk a diagnózist, elkerülhetjük a tévedéseket, tényszerű dokumentációt tesznek lehetővé és ami nagyon fontos, segítenek meghatározni a lehető legjobb terápiás tervet. Általuk elkerülhetővé válik – diagnózistól függően – az esetleg indokolatlanul hosszú, hatástalan konzervatív (nem műtétes) kezelés vagy épp a felesleges műtét, de a szükséges műtéti beavatkozások esetén is segíthetik az operáció megtervezését és a későbbi, minél jobb eredmények elérését.
Az elkészült diagnosztikus vizsgálatokat követően, többnyire a kontroll során történik meg a terápiás javaslattétel, mely lehet konzervatív vagy műtétes kezelés, illetve ezek különböző sorrendű kombinációi, egyénre szabva.